Na szóval, a linzer, egy igen hülye cucc. Törik a tészta, nem lehet vele dolgozni, egy katasztrófa. De mindenki imádja, szóval meg kell vele küzdeni.
És, hogy ez ne legyen elég, egészen pontosan ugyanez a tészta a pite tésztája nálam - a nagy tepsi pitéhez kétszer ennyi tészta kell. Na, ez mindent visz. Mire kinyújtod, hogy jó legyen a nagy tepsihez, fel tudd tekerni amíg átrakod, közben ne szakadjon. Hát, sok szerencsét hozzá! Nálam az első a kukában landolt azzal, hogy ehhez a borzalomhoz mégegyszer nem nyúlok.
Az alapszabály: 3-2-1, azaz 3 rész liszt, két rész vaj, egy rész cukor (na meg 300g liszthez egy egész tojás)
A recept innen lett:
Most itt, ahelyett, hogy átmasolnám, leírom inkább magam. (Ja, mert ülök a fotelban, a telefonommal és nincs kedvem felállni, hogy a gép elől írjak)
Hozzávalók:
- 300g liszt - ez nálam szigorúan a kék nagymama liszt. Ez már majdnem gríz. Eléggé szemcsés állagú, viszont ide pontosan ez kell
- 200g vaj
- 100g kristálycukor
- 8g vaniliás cukor (egy zacskó)
- 1 db tojás
Előkészítés:
A vajat felkockázzuk és berakjuk egy tálba. A felkockázott vajat, a lisztet, a cukrot a tojást, a tálat amiben majd dolgozunk, a fél konyhát, a nagymamát (ja őt nem), szóval mindent, ami kell hozzá berakunk a hűtőbe pár órára. A száraz összetevőket akár előre ki is mérhetjük és a keverőtálba és úgy egyben mehet a hűtőbe.
Elkészítés:
- Ha minden kihült, vegyük ki a hűtőből üssük a száraz összetevőkhöz a tojást, dobáljuk bele a vajkockákat, majd lehetőleg állványos mixer dagasztó karjával keverjük össze (ha ilyenünk nincs, eleve kézzel is hozzáálhatunk). Az eredmény egy tésztának nem nevezhető, meghatározhatatlan állagú morzsahalmaz.
- Ezt borítsuk ki egy deszkára, vagy gyúrólapra, miután kiszentségeltük magunkat, hogy minden is úszik tőle, gyorsan gyúrjunk belőle, valami tésztának látszó tárgyat. Igen a kézmelegtől kicsit megolvad a vaj, és összetartja ezt a szörnyedelmet. Gyorsan dolgozzunk, minnél inkább maradjon hideg az egész. Ha elkezdene ragadni, bővel lisztezzünk alá, szigorúan ugyanazt a típusú lisztet használva.
- Ha összeállt, formázzunk belőle valami cipó szerűt (nem baj, ha kisebb vaj darabok maradnak benne). Tekerjük folpackba, és mehet vissza a hűtőbe, újabb fél-egy órára.
- A hűtőből kivéve, minimálisan gyúrjuk át, épp, hogy már ne törjön, de maradjon hideg. Bőven és folyamatosan lisztezve, nyújtsuk ki 2-3mm vastagra, ügyelve, hogy ne tapadjon le
- Szaggassuk ki a megfelelő formákra és tegyük sütőpapírral kibélelt tepsibe. A nyamvadt sütőpapír, mindig rodeózik a tepsiben. Én alá szoktam kenni minimális vajat, és akkor nyugton marad.
- A karikák felső részét megkenhetjük tojásfehérjével és szórhatunk rá kristálycukrot, vagy jégcukrot.
- 170°C-ra előmelegített hőlégkeveréses sütöben addig süssük, amíg épp, hogy látszik, hogy pirulni kezd a széle. Ez nem több, mint 5-6 perc.
- Vegyük ki a sütőből és a tepsin hagyjuk kihülni. Kb. egy 10 percig ne piszkáljuk, mert a tepsin még sül tovább.
- Óvatosan szedjük ki a darabokat a tepsiről. Vigyázz, ilyenkor piszokul törik.
- Ragasszuk össze baracklekvárral (vagy más lekvárral), tegyük félre fél-egy napra, állítsunk mellé fegyveres őrt, hogy a család ne lopkodja. Kell neki ennyi idő, hogy a tészta a lekvár nedvességtartalmától megpuhuljon. Így lesz omlós.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése